2013. máj. 25.

"Szabadnapos Anya"- Élő életszerepek...

Gyermek születik. Pisti és Kati helyett mi már Apa és Anya leszünk? Hogy van az, hogy a vidám, cserfes nő, a kíváncsi, örökmozgó férfi, amint fészket rak, örökkimerült nő és kiábrándult férfi lesz?!
Lehet máshogy? Lehet máshogy!

Azt mondják, a gyermek szülővé érleli a párt. Semmi gond, ez természetes folyamat. Annyi azonban bizonyos, hogy a babának helyet kell teremteni a pár életében. Az első gyermek születésekor a páros
létből édes hármas alakul, annak minden jellegzetes nehézségével, így például azzal, amikor a trió tagjai időről időre párokat alakítanak és - nem feltétlenül szándékosan - "kizárják" a harmadikat a kettejük létéből. 
Gondolj csak arra, hogyan volt ez a barátnőiddel, barátaiddal gyerekkorodban! Valaki mindig kimaradt, ketten mindig jobban együtt voltak, aztán ennek a párosnak a tagjai változtak is néha...

Járjuk körbe kicsit ezt az időszakot már csak azért is, mert gyakori, hogy némi "kommunikációs félreértésnek" és bizonyos - mondjuk úgy - evolúciósan beépített funkciók legújabb kori értelmezhetetlensége révén elfogy a türelem és a pár - általában - férfi tagja kitekintget a fészekből.
Az van, hogy nagyon figyelnünk kellene egymásra. Nagyon tudatosnak kellene lennünk. Nagyon tudnunk kellene olvasni a saját lelkünk, testünk változásaiban épp úgy, ahogy a párunk érzelmeinek alakulásában. Szinte mindentudónak kellene lennünk. Persze, hogy változó sikerrel megy!

Mi történik hát, és mit lehet tenni?
Az anyuka testének változásait, lelkének formálódását ezer számra írják le oldalak, mesélik filmek, egyéb alkotások. Már az sem titok, hogy a testi-lelki változás nem fenékig tejfel, szabad szenvedni, megvallani a kellemetlen élményeket, várni, hogy az olykor áldatlan áldott állapotnak vége legyen, a baba megszülessen. A papás szülés és az erre felkészítő tanfolyamok már szintén természetesek, de nekem hiányzik, hogy beszéljünk már arról megváltozó kapcsolatról is, amibe a baba beleszületik.

A természet jól "összerakott" bennünket. Az egészséges csecsemő túlélése az elég jó anyai gondoskodáson keresztül biztosított. Ennek a gondoskodásnak azonban a párra nézve ára van.
A várandós anyuka teste és figyelme az utolsó trimeszter időszakában szinte kódoltan fordul a csecsemő felé. Gondolatait, mindennapjainak szervezését szinte teljesen eluralja a gyermekről, a szülésről és az azt követő időszakról történő fantáziálás és az erre irányuló tevékenységek sora. A fizikai változások, a babára fókuszálás gyakran jár együtt egyfajta befelé fordulással.
Kényes időszak ez az apukák számára. A nő, már valószínűleg nem dolgozik, vagy jóval többet tartózkodik otthon. A pár szexuális élete is átrendeződik, hol több, hol kevesebb... Gyakori, hogy az érzelmi viszonyulásuk is változik, aminek nyomán a férfi úgy érezheti, ő - aki eddig minden figyelmet megkapott - most háttérbe szorul, jóval kevesebb, alacsonyabb hőfokú intimitásban van része, ami nem mindenki számára egyformán kielégítő és más-más mértékben elviselhető.

A másik nehéz időszak a gyermek születését követő, intenzív gondozási időszak. A fenti negatív érzések esetenként odáig mélyülhetnek, hogy az elégedetlen férfi más hölgy karjaiban vágyik megtalálni azt az intimitásszintet, ami most hiányzik, és ami korábban működött.

Gyakori tapasztalatom, hogy ezt az időszakot - a "párosból édes hármassá alakulást" - a gyermek első pár életévében a szülők közötti kapcsolat igen megszenvedheti. A pszichológia fejlődési krízisről beszél, amikor valami/valaki új érkezik az életünkbe, átrendezi azt mindenestül, majd egy másfajta renddel zárul.
Jó, ha ezt - az egyébként természetes - krízist kreatívan megoldjuk és jön egy élhető, minden érintett számára elfogadható, fenntartható, kompromisszumos új rend, új együttélési szabályokkal.

Gondolom, már érted, Kedves Olvasó, hogy a gondolatszövés természetes menete a "születés körüli félrelépések" prevenciójához vitt a mai bejegyzés végére. Gyakoribb probléma,mint hinnénk és nem kevés fejtörést okoz később a pároknak. Mi is lesz a bizalommal?!
Hogy lehet mégis a legfinomabban, de felelősséget vállalva valamiféle kreatív közös megoldásra törekedni? Álljon itt néhány megfontolni való:
Érdemes sokat olvasni ebben a témában.
Érdemes a társunknak elmondani, amit érzünk, nem elvárni tőle, hogy kitalálja, mi van a fejünkben, a lelkünkben.
A Hiányt a Sokat egyaránt közölni érdemes, akkor van lehetőségünk változtatni.
Próbáljunk nyitottak maradni a másikra, ha nehéz is, hiszen hosszabb távra tervezzük a családi létet.
Hölgyek! Amennyire lehet, vonjátok be a férfiakat, és kedves Férfiak, hagyjátok magatokat, mert hasznotokra válik!

...beszéljünk erről is őszintén!
Kívánom, hogy ügyes megoldásaitok szülessenek, és ne legyen szükség segítségre! Ha mégis, akkor inkább beszéljünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése