Így keress jó segítséget, ha baj van...

A legnehezebb, ha baj van a gyerekkel...

Akár Te, mint szülő ismered fel, hogy valami nem stimmel és kezdesz utánajárni a problémának, akár szakemberek, pl. pedagógusok, vagy éppen gyermekorvos jelzi, hogy további kivizsgálásokra van szükség, az első pillanatban az ijedtség ritkán elkerülhető és természetes érzés.

Amikor egy nehéz, váratlan és leginkább kellemetlen dologgal szembesítenek bennünket - főleg, ha a "szemünk fényéről" van szó - ritkán bírjuk megőrizni a hidegvérünket és gyakran ezzel a két végletes reakcióval reagálhatunk:

Egyrészről, akkora sokként éljük meg a hallottakat, hogy be sem akarjuk fogadni, azonnal elutasítással, tagadjuk; meg sem történt. "Az én gyerekem biztosan nem...", "Ez nem az én kisfiamról szól." "Nem történhet meg velünk ilyesmi." "Biztosan tévedés történt, valamit elnéztek." - Mi a veszélye ennek a magatartásnak?

Leginkább az, hogy nem kerül megfelelő szakember elé a probléma, elkéshetünk a probléma orvosolásával, esetleg alig, vagy csak nagy nehézségekkel válik javíthatóvá a helyzet.

A másik, amikor pánikszerűen keressük szakemberek garmadát és egyiktől a másikhoz

szorgalmasan és szorongásokkal teli visszük kivizsgálásokra a gyereket, meg nem kérdőjelezve egy pillanatig sem a szakembersorozat javaslatait és minden, akár egymásnak élesen ellentmondó javallatot párhuzamosan alkalmazunk. 

Mi az én javaslatom?

Fontos, hogy vedd komolyan a problémahelyzeteket!

Szerezz be minél több információt a történtekről, hogy tudd segíteni  a majdani szakembert!

Keress szakembert - érdeklődj! - ismerősi körben és azon túl, gyermekekkel foglalkozó más szakemberektől, pl. gyermekorvostól, védőnőtől, pedagógustól, óvónőtől, családsegítő intézmények munkatársaitól!

Keress "sorstársakat", akiktől eljárásokról, szakemberek munkastílusáról kérhetsz információkat!

Legjobb, ha pontosan leinformálható szakembert választasz, olyat, akinek a végzettsége felől biztos lehetsz, tudod, hogy még ma is működő, aktív egyetemen/főiskolán/szakmai képzésen végzett, ne dőlj be hangzatos idegen szavakkal spékelt képzési helyeknek és képzettségeknek!

Figyeld az érzéseidet a személyes találkozások alkalmával! Fontos a bizalom a szakember és a szülő között, a nyitottság, a kapcsolattartás lehetősége, a felmerülő kérdéseinkre kapott válaszok minősége.

Egy probléma feltárása során jó, ha türelemre inted magadat, ugyanakkor, ha eredménytelennek tartod az eddigi eljárást, merj kérdezni, ha szükséges, váltani!

Ne feledd, hogy nem szégyen, ha "baj van" a gyerekkel, a szégyen, ha tudod és nem keresel segítséget. A legjobb szakembereket kívánom...

  

Így keress jó segítséget, ha baj van...

A legnehezebb, ha baj van a gyerekkel...

Akár Te, mint szülő ismered fel, hogy valami nem stimmel és kezdesz utánajárni a problémának, akár szakemberek, pl. pedagógusok, vagy éppen gyermekorvos jelzi, hogy további kivizsgálásokra van szükség, az első pillanatban az ijedtség ritkán elkerülhető és természetes érzés.

Amikor egy nehéz, váratlan és leginkább kellemetlen dologgal szembesítenek bennünket - főleg, ha a "szemünk fényéről" van szó - ritkán bírjuk megőrizni a hidegvérünket és gyakran ezzel a két végletes reakcióval reagálhatunk:

Egyrészről, akkora sokként éljük meg a hallottakat, hogy be sem akarjuk fogadni, azonnal elutasítással, tagadjuk; meg sem történt. "Az én gyerekem biztosan nem...", "Ez nem az én kisfiamról szól." "Nem történhet meg velünk ilyesmi." "Biztosan tévedés történt, valamit elnéztek." - Mi a veszélye ennek a magatartásnak?

Leginkább az, hogy nem kerül megfelelő szakember elé a probléma, elkéshetünk a probléma orvosolásával, esetleg alig, vagy csak nagy nehézségekkel válik javíthatóvá a helyzet.

A másik, amikor pánikszerűen keressük szakemberek garmadát és egyiktől a másikhoz

szorgalmasan és szorongásokkal teli visszük kivizsgálásokra a gyereket, meg nem kérdőjelezve egy pillanatig sem a szakembersorozat javaslatait és minden, akár egymásnak élesen ellentmondó javallatot párhuzamosan alkalmazunk. 

Mi a javaslatom?

Fontos, hogy vedd komolyan a problémahelyzeteket! Szerezz be minél több információt a történtekről, hogy tudd segíteni  a majdani szakembert!

Keress szakembert - érdeklődj! - ismerősi körben és azon túl, gyermekekkel foglalkozó más szakemberektől, pl. gyermekorvostól, védőnőtől, pedagógustól, óvónőtől, családsegítő intézmények munkatársaitól!

Keress "sorstársakat", akiktől eljárásokról, szakemberek munkastílusáról kérhetsz információkat!

Legjobb, ha pontosan leinformálható szakembert választasz, olyat, akinek a végzettsége felől biztos lehetsz, tudod, hogy még ma is működő, aktív egyetemen/főiskolán/szakmai képzésen végzett, ne dőlj be hangzatos idegen szavakkal spékelt képzési helyeknek és képzettségeknek!

Figyeld az érzéseidet a személyes találkozások alkalmával! Fontos a bizalom a szakember és a szülő között, a nyitottság, a kapcsolattartás lehetősége, a felmerülő kérdéseinkre kapott válaszok minősége.

Egy probléma feltárása során jó, ha türelemre inted magadat, ugyanakkor, ha eredménytelennek tartod az eddigi eljárást, merj kérdezni, ha szükséges, váltani!

Ne feledd, hogy nem szégyen, ha "baj van" a gyerekkel, a szégyen, ha tudod és nem keresel segítséget. A legjobb szakembereket kívánom...

  

"Szabadnapos Anya"- Élő életszerepek...

Gyermek születik. Pisti és Kati helyett mi már Apa és Anya leszünk? Hogy van az, hogy a vidám, cserfes nő, a kíváncsi, örökmozgó férfi, amint fészket rak, örökkimerült nő és kiábrándult férfi lesz?!

Lehet máshogy? Lehet máshogy!

Azt mondják, a gyermek szülővé érleli a párt. Semmi gond, ez természetes folyamat. Annyi azonban bizonyos, hogy a babának helyet kell teremteni a pár életében. Az első gyermek születésekor a páros
létből édes hármas alakul, annak minden jellegzetes nehézségével, így például azzal, amikor a trió tagjai időről időre párokat alakítanak és - nem feltétlenül szándékosan - "kizárják" a harmadikat a kettejük létéből. 

Gondolj csak arra, hogyan volt ez a barátnőiddel, barátaiddal gyerekkorodban! Valaki mindig kimaradt, ketten mindig jobban együtt voltak, aztán ennek a párosnak a tagjai változtak is néha...

Járjuk körbe kicsit ezt az időszakot már csak azért is, mert gyakori, hogy némi "kommunikációs félreértésnek" és bizonyos - mondjuk úgy - evolúciósan beépített funkciók legújabb kori értelmezhetetlensége révén elfogy a türelem és a pár - általában - férfi tagja kitekintget a fészekből.

Az van, hogy nagyon figyelnünk kellene egymásra. Nagyon tudatosnak kellene lennünk. Nagyon tudnunk kellene olvasni a saját lelkünk, testünk változásaiban épp úgy, ahogy a párunk érzelmeinek alakulásában. Szinte mindentudónak kellene lennünk. Persze, hogy változó sikerrel megy!

Mi történik hát, és mit lehet tenni?
Az anyuka testének változásait, lelkének formálódását ezer számra írják le oldalak, mesélik filmek, egyéb alkotások. Már az sem titok, hogy a testi-lelki változás nem fenékig tejfel, szabad szenvedni, megvallani a kellemetlen élményeket, várni, hogy az olykor áldatlan áldott állapotnak vége legyen, a baba megszülessen. A papás szülés és az erre felkészítő tanfolyamok már szintén természetesek, de nekem hiányzik, hogy beszéljünk már arról megváltozó kapcsolatról is, amibe a baba beleszületik.

A természet jól "összerakott" bennünket. Az egészséges csecsemő túlélése az elég jó anyai gondoskodáson keresztül biztosított. Ennek a gondoskodásnak azonban a párra nézve ára van.
A várandós anyuka teste és figyelme az utolsó trimeszter időszakában szinte kódoltan fordul a csecsemő felé. Gondolatait, mindennapjainak szervezését szinte teljesen eluralja a gyermekről, a szülésről és az azt követő időszakról történő fantáziálás és az erre irányuló tevékenységek sora. A fizikai változások, a babára fókuszálás gyakran jár együtt egyfajta befelé fordulással.

Kényes időszak ez az apukák számára. A nő, már valószínűleg nem dolgozik, vagy jóval többet tartózkodik otthon. A pár szexuális élete is átrendeződik, hol több, hol kevesebb... Gyakori, hogy az érzelmi viszonyulásuk is változik, aminek nyomán a férfi úgy érezheti, ő - aki eddig minden figyelmet megkapott - most háttérbe szorul, jóval kevesebb, alacsonyabb hőfokú intimitásban van része, ami nem mindenki számára egyformán kielégítő és más-más mértékben elviselhető.

A másik nehéz időszak a gyermek születését követő, intenzív gondozási időszak. A fenti negatív érzések esetenként odáig mélyülhetnek, hogy az elégedetlen férfi más hölgy karjaiban vágyik megtalálni azt az intimitásszintet, ami most hiányzik, és ami korábban működött.

Gyakori tapasztalatom, hogy ezt az időszakot - a "párosból édes hármassá alakulást" - a gyermek első pár életévében a szülők közötti kapcsolat igen megszenvedheti. A pszichológia fejlődési krízisről beszél, amikor valami/valaki új érkezik az életünkbe, átrendezi azt mindenestül, majd egy másfajta renddel zárul.
Jó, ha ezt - az egyébként természetes - krízist kreatívan megoldjuk és jön egy élhető, minden érintett számára elfogadható, fenntartható, kompromisszumos új rend, új együttélési szabályokkal.

Gondolom, már érted, Kedves Olvasó, hogy a gondolatszövés természetes menete a "születés körüli félrelépések" prevenciójához vitt a mai bejegyzés végére. Gyakoribb probléma,mint hinnénk és nem kevés fejtörést okoz később a pároknak. Mi is lesz a bizalommal?!

Hogy lehet mégis a legfinomabban, de felelősséget vállalva valamiféle kreatív közös megoldásra törekedni? Álljon itt néhány megfontolni való:
Érdemes sokat olvasni ebben a témában.
Érdemes a társunknak elmondani, amit érzünk, nem elvárni tőle, hogy kitalálja, mi van a fejünkben, a lelkünkben.
A Hiányt a Sokat egyaránt közölni érdemes, akkor van lehetőségünk változtatni.
Próbáljunk nyitottak maradni a másikra, ha nehéz is, hiszen hosszabb távra tervezzük a családi létet.
Hölgyek! Amennyire lehet, vonjátok be a férfiakat, és kedves Férfiak, hagyjátok magatokat, mert hasznotokra válik!

...beszéljünk erről is őszintén!

Kívánom, hogy ügyes megoldásaitok szülessenek, és ne legyen szükség segítségre! Ha mégis, akkor inkább beszéljünk!

A Születés Hete rendezvénysorozaton Singer Magdolnával

A Születés Hete rendezvénysorozat nem újdonság a zalai közönség előtt.  Idén az a megtisztelés ért, hogy egy alkalommal magam is felkérést kaptam társ-előadóként a "Szabadnapos Anya" programba a Zalai Civil Életért Egyesülettől meghívására.

Előadó társammal, Singer Magdolna író, újságíró mentálhigiénés szakemberrel épp a programkezdés előtt futottunk össze. Munkáit korábban nem ismertem, azonban készültem egy kicsit a társelőadóból.
Számos könyv szerzője, gyásztanácsadó.

A gyásztanácsadás rég megdobogtatta a szívem. Nyilván azért, mert húszas éveim elején rettegtem a gondolatától is, hogy bármelyik hozzátartozómat el kell egyszer veszítenem. Dolgoztam egy ideig
idős-ellátásban, tanultam és lehetőségem volt huszonpárévesen néhány alkalommal Pilling Jánost és Polcz Alaine-t egy olyan konferencián itt, Zalában "vendégül látni", melynek szervezőstábjában aktív résztvevő voltam. Ezek az un. gero-thanatológiai (idős korral, és halállal, az időskori halállal foglalkozó) konferenciák sokat adtak és még többet alakítottak a gyászhoz való viszonyomon. ...és itt a találkozás a múlt és a jelen között. - Véletlenek szerintem márpedig nincsenek :) Polcz Alaine hatott rám, mint nőre, mint pszichológusra, mint emberre egyaránt. Singer Magdolna pedig ott kapcsolódott a történetbe, ahol Polcz Alaine fejezte be ezt a földi utat. Magdolna ugyanis könyvet írt erről a cseppet sem mindennapi búcsúról... Izgatottan vártam ezek után a találkozást.

A közös előadásunk - mondjuk inkább eszmecserének - témája azonban nem a gyászra, inkább a Születés Hete programsorozat céljaként a családdá válás folyamatára, azon belül a gyermek születését követően a családi szerepek alakulására irányult. Ez is egy nagyon szeretett témám, mintha nekem találták volna ki.
Anya, apa, férfi, nő, ezek változásai, dinamikus (át)alakulásuk, illetve a ma elkerülhetetlen téma, a "patchwork" család. Bármelyik önmagában kitöltene egy egész estés "műsort", de ennyi időnk
nem volt. A beszélgetést Frauenhoffer Márta, a Studio FM 96.3 riportere moderálta.

Szívfájdalmam, hogy kevesen voltunk, annak minden hátrányával és persze a családiasság élményével. A résztvevők ott és azt kérdeztek, amit szerettek volna. Egy előadónak ez vagy megy, vagy nem. A kettő között nincs. Nem lehet felkészülni igazán a kérdésekre, a helyzetekre. Singer
Magdolnával egy olyan párost alkottunk akik más-más irányból közelítik ugyanazt a problémát, végül ugyanoda lyukadnak ki.
Most ebben a három témában, a következő bejegyzésekben - mert az oldal nincs időkorlátok közé szorítva - a saját véleményemet olvashatod.

Hogy már ebben a meglehetősen személyesre sikerült bejegyzésben is kapj valami "hasznosíthatót", ami kaput nyit fenti témák előtt, fogadd és ízlelgesd ezeket a sorokat...

"Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt

beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a

mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi "énünket". Beszéljünk

azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan

gondolkoztak, miben hittek, mit "tettek" az életükkel, mit hagytak a

következő nemzedékre." (Polcz Alaine)