Csizma az asztalon?
Mit is keres egy pszichológus egy (vagy több) civil rendezvény szervező csapatában? Miért nyilatkozik szervezőként rádióban és miért nem tud megmaradni kizárólag a saját szakmájánál?
A válasz:
Mert hisz a közösség megtartó erejében és örömmel szervezkedik.
Bővebben:
 | ||
| Tóth Endre mesterszakács megtapasztalta, hogyan kérdezek és túlélte! |
Hiszek abban, hogy egyikünk sem létezik önmagában. Bármilyen lelki gondom és bajom akad is, nem lehet csak úgy, önmagában, önmagamban kezelni. Ha készül egy (pszicho)diagnosztika, ami arra hivatott, hogy kinyomozza, milyen nyavalya gyötör, adjon egy címkét, ami eligazít a tennivalók és a tanácsadás irányát, módszertanát illetően, az akkor ér valamit, ha a teszteken, beszélgetésen túl figyelembe veszi a családi, munkahelyi, lakóhelyi és egyéb közösségi terekben betöltött szerepeimet, feladataimat, azaz kontextusba helyez.
Maga a közeg, amiben élek, a kulturális normák, értékek, hagyományok, írott, vagy éppen íratlan szabályok, a helyi népi emlékek, helyi zenei és egyéb képzőművészeti motívumok, az ünnepek bonyolításának rendje, a hagyományosan készült ételek és italok mind a kontextushoz tartoznak, sokat mesélnek az egymás közötti érintkezés "Hogyan?"-járól. Ez pedig éppen az a valami, amit a segítségadások során pszichológusként kutatok.
Hiszek abban, hogy helyi hagyományoknak terük és szerepük kellene, hogy legyen valamilyen egyedi formában a családok életében. A családok, mint csatornákon keresztül, valahogy beágyazódnak a közösségbe, így joggal elvárhatják, hogy megértsék, könnyebben elfogadják, baj esetén segítsék őket, örömükben pedig osztozzanak velük.
 |
| Az Egerszeghegyi Rétesfesztiválon így tekeredett a (kőtt)rétes |
Ugye, semmi különlegeset nem írok. :)
A magam részéről örömmel vállalom a magam vasi-zalai itt-ott kopott, másutt saját ízlésünkre formált (modernizált) hagyományait, és eztán is a közösségszervezés mellett állok.
Az embert pedig kizárólag kontextusban szemlélem, és hiszem, hogy a régmúlt hagyományai segítenek a ma értékrendjében megtalálni a saját, és a családi rendet.
Figyeld a rendezvényeinket és érezd jól magad családoddal, barátaiddal! ...és kérlek, hogy ezek után ne lepődj meg, ha a megszokottól kissé eltérő szerepben látsz! :)
A fotók az I. Egerszeghegyi Rétesfesztiválon készültek. A kelt(kőtt) túrós rétes a nagymamámtól tanult, inkább csak úgy érzésre összeállított recept szerint készült. A bejegyzés írásakor pedig azon gondolkodom, hogy az idei fesztiválra ezt ismételjem, vagy valami egészen mást készítsek?!
Gyertek Ti is!
