2012. jún. 26.

Kamasztitkok dr. Vekerdy Tamás tanácsaival

Tudod, mi történik, ha Te magad korrepetálod a gyermekedet? A tanár úr válaszol...

A szülői korrepetálás forgatókönyve - időrendben
 
0.-3. percben felsejlik fejedben a gondolat: „Istenem! Butább, mint gondoltam!” – Azért bizakodva folytatod a házi munkát, ő tanulni kényszerül.
3.-6. percben elkap a kétségbeesés, „Nem csak, hogy buta, de még jellemtelen is!” – Tanulás helyett matat az asztal alatt, amikor kérdőre vonod, hogy mit csinál, gondolkodás nélkül hazudik: „Semmit!”
6.-9. perben rájössz, a gyereked nem is szeret már téged! – Ha szeretne, ugye, tenné, amit megkövetelsz tőle. De nem teszi!
9.-10. percben a feszültséggel, fájdalommal és szeretetlenséggel kevert dühöd egy hatalmas ordításban ölt testet, mire ő elkezd sírni! Már megint! Most már bizonyos vagy az - eddig csak halványan tudatodba engedett – rémséges tényben: „Rossz szülő vagyok!”
Vekerdy tanár úr a problémára megoldásként egyszerűen csak annyit tanácsol, „…az iskola ne rontsa meg az otthon atmoszféráját!”

Kérdések, amikre van válasz:
  1. Hogyan tudunk hiteles szülők maradni?
  2. Korlátlanul adjunk édességet a gyereknek?
  3. Beszélgetés a halálról egy háromévessel?
  4. Hálózati küzdelem tizenöt évesen!
Jó szórakozást kívánok! :)

2012. jún. 16.

A 11 éves fiam állandóan a szexről beszél

Anyuka kérdezi:
"A fiam állandóan a szexről beszél. Otthon szinte be is mutatja meglehetős pontossággal a szükséges mozdulatokat. Nagyon zavarba ejtő, mert nem tudok vele mit kezdeni. Normális dolog ez? Tudom, hogy néha egymást buzdítják arra, hogy keressenek a Neten mindenféle szexuális tartalmú videókat."
Vajon miért olyan félelmetes téma a szex? Szeretnénk megúszni valahogy, hogy a szexualitásról bármilyen formában beszélni kelljen, különösen, ha a gyerekről van szó.

A tizenegy éves kiskamasz teljes joggal érdeklődik. Megjegyzem, már korábbi életkorban sem kell csodálkoznunk, ha a gyerek előhozza a szex-témát.
Gondolj csak bele! Mindenhonnan "dől a szex"! Fotók, videók, írott és online sajtó, televízió, egyszerű filmek... és akkor még jó, ha a gyermekünk a "normál" szexualitásba botlik és nem valami kemény pornó oldalra vetődik. 

forrás: http://jezebel.com

 De kezdjük mindjárt az elején! Hogy is volt Veled? Te kitől szerezted be az első tuti információidat a szexről? Mennyi idős is voltál? Testvéred? Szüleid? Barátaid? Valami felvilágosító kis könyvecske?
Utazz kicsit vissza az időben! 

A szexualitáshoz való hozzáállásunkat nagyban meghatározza, hogy mit láttunk ezzel kapcsolatban a családunkban. Az, hogy mennyire volt természetes velejárója a szüleid életének, mertek-e róla adott esetben beszélni, lehetett-e kérdezni, megbeszélhetted-e valakivel az első szexuális élményeidet, mind-mind nagyon meghatározzák, hogy Te, ma mit tudsz kezdeni a gyerkőcöd bontakozó érdeklődésével.

Ami a mában nagyon fontos, hogy ne csinálj belőle titkot! A szexualitás, akár a halál, az élet természetes velejárója. Éppen ezért, ahogy írni és olvasni, úgy a szexuális fantáziákkal, érdeklődéssel bánni is meg kell tanítani a gyereket. 
Ez nagyjából annyit tesz, hogy beszélgess vele azon a szinten, ahogy ő azt igényli éppen. Nem kell sem többet, sem kevesebbet közölni, mint amit látod, hogy a gyerek igényel. De azt kell, mindenképpen kell, hogy végigbeszéld vele. Így csillapodik - egy időre - az érdeklődése. 
Amit a kérdező anyuka is tapasztalt, hogy szexuális aktushoz hasonló mozdulatokat tesz a fia, remélhetőleg szintén megbeszélhető. Nem kell minősíteni, sem tiltani. Inkább kérdezzük meg, hogy most mi is történik, vagy éppen, hogy hol látott ilyet, szerinte az mi, vagy éppen mire jó. Ahogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, pontosan látni fogod, hogy éppen hol tart a szexről való tudása, és ez nem jelenti azt, hogy az un. pszichoszexuális fejlődése, fejlettsége is ezen a szinten állna. Éppen ezért légy óvatos azzal, hogy mit közölsz a gyerekkel, nem kell, csak annyi információt adnod neki, amit még láthatóan nem érez túl soknak.

A szexvideókkal már sokkal zűrösebb lehet a helyzet. 
Szerintem szinte kivédhetetlen, hogy ne találkozzon a gyerek szexuális, vagy inkább pornó tartalmú videókkal. 
Itt is kell venned egy nagy levegőt, mert erről is beszélni kell!
Ráadásul nem is akárhogyan! Arról érdemes beszélgetni a csemetével, hogy a szexualitás testi örömeit nem szabad összekeverni önmagában a szeretettel/szerelemmel, illetve, hogy a pornóban látott dolgok nem feltétlenül a valóságban zajló férfi és nő közötti érintkezés általános formái. 
Itt is fontos, hogy inkább kérdezz a gyerekedtől, várd meg a válaszát és csak finoman reagálj rá. Ugyanakkor lényeges, hogy a pornót ne kezelje a gyerek önmagában a szexualitásnak, ne kapcsolja össze, hogy "így kell csinálni, majd, ha nagy leszek".
A kapcsolatok érzelmi tartalmát érdemes hangsúlyozni. Akár mesélhetsz arról, hogy az apjával Ti hogyan találkoztatok, az milyen érzelmeket keltett Benned. Ha rákérdez a szexualitásra, persze a szintjének megfelelően mindenképpen válaszolj.

Szerintem erre a témára még visszatérünk...




2012. jún. 13.

Már szóba se áll velem

Az anyuka meséli:

"A 10 éves fiammal nem lehet beszélgetni. Semmit sem hajlandó elmondani nekem. Hazajön, bemegy a szobájába, teszi a dolgát. Azt sem tudom, milyen jegyei vannak. Igaz, kitűnő tanuló, már egyedül jár iskolába is. Azt sem igényli, hogy a fürdésnél, öltözésnél segítsek neki. Nem értem, mi történik. Igazából nincs semmi baj, de ez olyan furcsa nekem."
Úgy tűnik, az anya és fia kapcsolata lassan átalakul. A fiúcska már egyre kevésbé igényli a szoros szülői gondoskodást, egyre inkább kezdi a "saját útját járni".
Bár még csak tíz éves, mégis önállósodik. Ugye, ennek örülni kell!? Jó tanuló. Ennek is örülni kell.

Nem beszélget, nem mesél.
Amint haza ér a suliból és első kérdésed, hogy "Na, mi volt az iskolában?" ugye, emlékszel még a klasszikus saját válaszodra: "Semmi!"
Kedves Szülő, gondolj csak bele: Egész nap ott van a suliban. Egész álló nap a társai, tanárai, a menza és az iskolaszag veszik körül. Ugye, a jóból is megárt a sok!
Várj egy kicsit! Hagyd élni, létezni, lenni otthon. Mesélj kicsit Te magad is a napodról és meglátod, a gyerkőc is mesélni kezd. Persze, ilyenkor vannak "muszájkörök", olyan kérdések, melyeket egyszerűen nem lehet kihagyni.



forrás:fhairsyle

Nem igényli a segítséget a fürdésnél, öltözködésnél.
Szerintem ez jóóó! Nagyon jó! Ahogy növekszik, úgy alakul ki a privát tér, az intim tér iránti igénye és persze jön a társadalomban elfogadott szemérmesség is.
Lehet, hogy lassacskán kezd kamaszodni. Adjuk meg neki a lehetőséget az önálló szárnypróbálgatásokra. Nem kérdés, a finom iránymutatásnak mindig van helye.

Ezen a ponton azonban van egy GONOSZ KÉRDÉSEM: Vajon mennyire az anyai szív igénye még a gondoskodás?
Arra gondolok, hogy bizony ahogy a gyermek kezd egyre önállóbb lenni az élet különféle területein, úgy egyre többször kerül a szülő szembe azzal a helyzettel, hogy neki is engednie kell a gyereket önállónak lenni. Engedni, elengedni. Ez egyáltalán nem könnyű. A kiskamaszkor kezdetén mégis figyelni kell szülői önmagadra is. Vajon a gondoskodás most kinek az igénye? A gyermekedé-e, vagy éppen Tiéd?

Baj nincs, csak a helyzet furcsa. Mitől?
Talán éppen attól, amit az előző fejezetben leírtam. A szülői szívedben még egy kicsi, nagyon is gondoskodásra szoruló gyermek képe van, közben pedig haladt az idő, elszállt az idő. Itt vagytok, itt a tíz éves, vagy éppen már tizenéves kiskamasz és neki már mások az igényei. Alkalmazkodnod kell hozzá, hogy érett, önálló felnőttet nevelj belőle.
Ja, hogy ez nem könnyű? Nem az. Mégis szükség van rá, hogy Te magad is kicsit átértékeld a kettőtök viszonyát, a Te helyedet, szerepedet az ő életében.


Lehetséges, hogy most már a direkt irányítás helyett az ő igényeit még inkább előtérbe helyező, támogató kísérés és figyelem kerül előtérbe. Pont úgy, mint amikor járni tanult. Most "élni tanul". Kicsit máshogy van szüksége Rád. 

A hasfájást komolyan kell venni?


A szülő kérdezi:

"Kisfiunk hétköznap esténként gyakran panaszkodik, hogy fáj a hasa, hányingere van. Nem értjük, hogy miért? Mindig az esti közös olvasás körül derül ki, hogy nem érzi elég jól magát. Egyébként laza, könnyed srác, amint haza ér, behajítja az iskolatáskáját a helyére, nem szorong. Nem értjük, mi történik vele ilyenkor."
Mi történik itt? Kisiskolás kisfiú valami krónikus hasfájásban szenvedne? Beteg? ...vagy ezt nevezzük iskolaundornak? Így akar megúszni valamit?

A belgyógyászati kivizsgálásokon már túl vannak, semmi probléma, a betegséget kizárták a hozzáértő orvosok.
Vannak napok, amikor nem is fáj a hasa - és ez nagyon jóóóó!

Gyerekeknél is gyakori jelenség, hogy úgy érzik, talán túl sokat várnak el tőlük a szüleik.
Ez jelentheti adott esetben azt, hogy a szülő "gonosz módon" állandóan szigorúan, igen magas elvárásokat támaszt és hajtja a gyerekét az eredmények felé (pl. tanulásban, sportban).
Ám az is előfordul, hogy a gyerkőc éli meg úgy, hogy anyának, vagy apának nem tud eléggé megfelelni. Szeretné a szeretetüket minden lehető eszközzel megtartani, így lesi elvárásaikat, kívánalmaikat. Ha apa, anya, vagy mindketten szeretik a magasabb követelményeket, fontos mérce a családban a jó teljesítmény, akkor bizony kialakulhat ez a szorongás.

Forrás:parentia


Hogyan lesz ebből hasfájás?
Egyszerűen úgy, hogy félek, hogy nem tudok elég jól teljesíteni => ezért nem lesznek elégedettek a szüleim => csalódnak bennem => nem fognak szeretni => ha beteg vagyok, akkor nagyon szeretnek, vigyáznak rám, ráadásul a betegnek elnézhető, ha nem sikerül minden az elvárások szerint.

Honnan lehet tudni, hogy fontos mérce-e a családban a jó teljesítmény?
Kedves Szülő!
Idézd fel néhány pillanatra a saját gyermekkorod iskolás éveit! Mit szoktál hallani a szüleidtől? Nekik kiemelten fontos volt, hogy Te hogyan teljesítesz? Előfordult, hogy Te magad is szorongtál, sikerül-e majd ez vagy az a dolog úgy, ahogy a szüleid elvárták tőled? Lehet, hogy néha Neked is fájt a hasad, a fejed, vagy volt hányingered?
Kérdezek még! Az igazán kemény munka és a jó, adott esetben kiemelkedő teljesítmény felnőttként  a munkád igen komoly szerepet kap?
Erős késztetést érzel magadban, hogy elérd, a gyereked sokkal többre vigye, mint akár Te magad?
Ezekkel a dolgokkal semmi baj sincs! A fontos, hogy tudd, előfordulhat, hogy a gyermekednek "úgy jön le", túl sokat vársz el magadtól és tőle is.

Mit lehet tenni, hogy ez a szorongás oldódjon?
Beszélgetni kell! Annyit, amennyit csak elbír a kapcsolatotok. Na, ez nem azt jelenti, hogy csak papolj neki arról, hogy milyen fontos tanulni, akkor lehet belőle VALAKI, akkor nem lesz egy utolsó SENKI...
Sokkal fontosabb, hogy arról is beszélgessetek, hogy olykor nehéz bizony helyt állni, lehet néha hibázni, a szülők is hibáznak, nekik sem volt könnyű gyerekként mindig megfelelni az elvárásoknak.
Felnőttként mondogatják Neked, hogy túl komolyan veszed a munkádat, vagy éppen a háztartást, vagy a sportot...?!
Fontos, hogy elmond a gyermekednek, úgy szereted és úgy is fogadod el, ahogy ő van. Még akkor is, ha néha egy-egy nem kívánt jegy becsúszik.
Jó, ha bevallod, Neked is voltak nehézségeid a suliban és erről lehet beszélni. Ő kérdez, Te válaszolsz és ne félj, ettől a szülői tekintélyed nem lesz oda! Sőt! Bátorság!

Súlyosbodhat ez a probléma, ha nem vesszük komolyan?
Igen. Bizony ez az alkalmankénti, még nem túl erős hasfájás odáig juthat, hogy kifejlődik belőle egy általános és nagyon erős félelem az iskolától, azoktól helyzetektől, ahol neki meg kell mutatnia, hogy mit tud, összességében a teljesítményekhez között helyzetektől. Ilyenkor előfordulhat, hogy a gyerek egyáltalán nem bír elmenni az iskolába, vagy akár a lakásból sem bírja kitenni a lábát, mert elönti a félelem és a szorongás.

A lényeg: őszintén vizsgáld meg a saját hozzáállásodat, beszélgessetek sokat és ha úgy érzed, egyedül nem megy, akkor kérj segítséget.



2012. jún. 11.

9-10 évesen már kamaszodhatnak? Igen!


Gyakori kérdés ez szülőktől és bizony tágra nyílt szemekkel hallgatják a határozott IGEN-t, ami elhagyja a számat.


Keménykalap és krumpliorr véleményvezérei
forrás:origo.hu

Bizony, a hormonális változások kezdeti időpontja egyre korábbra került. Ennek több oka is lehet, melyeket ebben a bejegyzésben nem boncolgatok.

Ami sokkal fontosabb, hogy észreveszed, mint szülő, hogy valami megváltozott. Megváltozott szépen, lassan, csaknem észrevétlenül a kapcsolatod a gyerekeddel.
Kezdesz ciki lenni? Vagy egyszerűen már kevésbé igényli a közelségedet, kevésbé szívesen veszi, ha nyilvánosan megsimogatod a fejét, puszilgatod...
  • Bizony, ha egyre határozottabban kezd ellenkezni a gyermeked, kamaszodhat!
  • Bizony, ha egyre gyakrabban hallod, vagy csak észreveszed, hogy ciki a jelenléted, a gyermeked kamaszodik!
  • Bizony, ha egyre gyakrabban keveredtek heves vitába egymással,  a gyerkőc kamaszodhat!
  • Bizony, ha egyre kritikusabban szemlél Téged és más családtagokat, kamaszodhat!
  • Bizony, ilyenkor alkalmasint lustának, lelassultnak, esetlennek, sutának tűnik az addig aktív, izgő-mozgó gyermek.
  • Bizony, ebben a korban a szex egyre érdekesebb, egyre izgalmasabb és egyre inkább előtérbe kerülő téma lesz.
  • Bizony, már kezd beleszólni a "felnőttek dolgába", kiforrott és esetenként harsány véleménye van mindenről, máskor kettőt sem szól, elbújik és senkivel sem szeretne találkozni... 
A lényeg: a kamasz kor normális dolog. Sok-sok biológiai változás kíséri. Olykor elviselhetetlenek a kamaszodó gyerekek, fiatalok. Nagy türelem kell hozzájuk. Megváltozik vele a kapcsolatod. Kitartás! A veszekedés önmagában nem bűn, adott esetben előre vihet benneteket. Ha nagyon megbántjátok egymást, fontos a bocsánatkérés, és ebben jó, ha a szülő jár elő jó példával. Szeretettel, türelemmel, tisztelettel, sok-sok beszélgetéssel tudod átsegíteni ezen az időszakon...