Reggel érkezett a megtisztelő megkeresés a helyi TV-től, hogy mondjak már pár jó szót az iskolába induló leendő első osztályos gyermekek szüleinek arról, hogyan segítsék a gördülékeny sulikezdést.
Néhány instant tanács:
A sulikezdés egyike az igazi nagy átmeneteknek, és mint ilyen, egész életen át meghatározó viszonyulást alakít a tanuláshoz, iskolához, és minden sulihoz, teljesítményhez kötött élményhez. Kiemelten fontos, ezért vegyük komolyan.
A gyermek, ha már beírattuk a suliba, minden bizonnyal hivatalosan is "iskolaérett". Vágyakozik az új élmények iránt, az ovi már kevés, unja, kéri, hogy írni, olvasni, számolni tanítsa a szülő, vagy nagy tesó otthon, el is les néhány fogást, vagy egy nyár alatt megtanul olvasni.
A csini új tanszerek, szép, új ceruzák színeikkel, illatukkal, az első iskolatáska közös kiválasztása, a tolltartó, stb. mind-mind segítik a ráhangolódást.
Ügyes szülők már figyelnek a reggeli ébredés időzítésére is. Fontos, hogy megszokja a gyermek is és a család többi tagja is, hogy suliidőben kicsit máshogy alakul a reggel, mint a hétvégeken és szünidőben.
Az iskolás nagy tesó rutinja sokat tud segíteni a beilleszkedésen.
A szülő persze örömteli aggodalommal figyeli a sulikezdő gyermekét, egy kis elérzékenyülésnek mindenképpen helye van, hiszen a szülő számára is elérkezett egy következő mérföldkő, ami nem csak az idő múlására figyelmeztet, de arra is, hogy a gyermek szükségletei megváltoztak, a szülőnek ehhez kell alkalmazkodni.
Érdemes az iskolához kapcsolódó jó élményeket, pozitív nagy tesói és szülői tapasztalatokat hangsúlyozni. (Ugye ez nem a "Bezzeg Pistike!" - formában hangzik el...)
Ha kicsit tart a sulikezdéstől a gyermekünk, még kicsit bújós, sírós az első napokban, nézzük el ezt neki, a váltás nehéz és hozhat egy kis megtorpanást.
Segíthetjük a gyermekünket azzal, hogy felnőttként saját iskolakezdési tapasztalatainkat megosztjuk, pl. jó kis személyes esti mese válhat anyu vagy apu saját iskolakezdési sztorijából. Nagyon fogja szeretni a gyerek, ha a nehézséget és boldog megoldást szőjük bele.
Ugye azt szeretnénk, ha gyermekünk iskolás évei nem szenvedéssel teli kellemetlen kötelességteljesítéssel telnének! Ezért inkább emeljük ki a napi jó élményeket, dicsérjük, támogassuk a pozitív iskolával kapcsolatos megnyilvánulásokat.
A "Na mi volt a suliban?" kérdés általában a "Semmi." választ eredményezi. Helyette érdemes arra rákérdezni, hogy pl. hogy tetszett ez, vagy az? Mit csináltatok ezen, vagy azon az órán? Kivel töltötte a szüneteket? Mi tetszett, mi nem volt jó, hogy főznek a suliban, stb. A kicsik még örömmel csacsognak, aztán a furmányos kérdezési technika egyre fontosabbá válik, ahogy a kamaszkor felüti a fejét.
Kedves Szülő!
Fontos tudnod, hogy a tanítónéni, tanítóbácsi a szövetségesed abban, hogy a gyermeked mind jobban érezze magát az iskolában. Ehhez az kell, hogy a gyermekkel sokat beszélgess, figyelj arra, hogy érzi magát, ha néha elkeseredne egy-egy helyzet miatt, akkor azonnal egyeztess a tanítónénivel és keressétek a közös megoldást, hogy milyen módon lehet átsegíteni a gyermeket a problémás helyzeten.
Kedves Pedagógus!
Teljesítményorientált világban élünk, mindenkin nagy a nyomás, eredményeket kell felmutatni. Tartós eredményeket. Ehhez jó érzelmi légkör, teherbíró diák-tanár-szülő kapcsolat kell. Ez bizony a Te felelősséged, Neked van eszköztárad és "varázshatalmad" ezt kialakítani. A kicsiknél mindennél fontosabb, hogy játsszunk! Játszva tanuljunk! Varázsos élmények legyenek, melyekről a kis tanuló örömmel csicsereg otthon. A játékon, helyzetteremtési gyakorlatokon keresztül felélesztett érdeklődés és fenntartott figyelem, a játék élményének öröme közben megszerzett ismeret bevésődik, hosszan elkíséri a gyermeket. Felnőttként nem az 'O' betű kerekítési stratégiáira fog emlékezni, hanem arra a sok-sok nevetésre, játékra, ami a betűtanulás során élményként elraktározódott. ...és a nagyszerű tanítónénire, tanítóbácsira.
Sikeres sulikezdést kívánok!
