2017. márc. 29.

Óvada- és iskolaválasztás vidéken

Sziasztok!

Hosszú idő után végre jut energiám itt is megosztani néhány fontos gondolatot. 
Most egy kis "citátum"... persze saját...

5+2 hit és tévhit a falusi óvodákról, iskolákról címmel jelent meg a hivatalos oldalamon. 
A körbejárt kérdések:
Macerás utaztatás - Tudtad, hogy sok helyen a helyi óvodát, iskolát fenntartó szervezet, vagy önkormányzat kisbuszt biztosít a gyerekek biztonságos szállításához?
A vidéken dolgozó pedagógusok nem úgy készítik fel a gyereket, ahogy kellene... - Mi akadályozza meg ebben? 
A gyerek vidéken nem fejlődhet megfelelően, egyszerűen, mert nincsenek lehetőségek... - Gondoltál arra, hogy másfajta és sokrétű fejlesztési lehetőségek mellett mész el?
Falun lemaradnak a gyerekek a tanulásban... - Biztos? A kis létszámú csoport előnye éppen az ütemes és személyre szabottabb haladás!
Nem lehet úszni, angolozni, nem ismerik az alternatív pedagógiai elemeket... - Mindent lehet! Megkérdezted az intézményt?
Túl sok a problémás gyerek - Mihez képest túl sok? Mit jelent Neked a problémás? Tanulási-, figyelem, vagy magatartászavaros?  Esetleg testi fogyatékkal él? Vagy éppen autizmus spektrumzavart állapítottak meg nála? Sok kis településen működik intézmény, ami boldogan fogadja ezeket a sok helyen "nem kívánt" gyerekeket és megadják nekik a megfelelő és egészséges fejlődés lehetőségét. 
A falvakban dolgozó pedagógus nem kell a városi intézménybe... - Mi van akkor, ha éppen ők azok, akik nem kérnek a városi létből, jobban tudnak azonosulni egy-egy kis falusi intézmény értékrendjével, természet-közeliségével?!

Mindennek legalább két oldala van..., olvasd el itt a teljes írásomat és nem bánom, ha reagálsz is rá. Beszéljünk erről a témáról, mert nagyon fontos! 


2016. nov. 8.

Tuti megoldás: Így előzhető meg a függőség - és még sok más deviancia

A PREVENCIÓ kifejezés ma már mindenki előtt ismerős. 
Megelőzés. 
A születés előtt és azt követően indulnak a mindenféle prevenciós programok, amik kisebb-nagyobb hatékonysággal segítenek elkerülni betegségeket, fejlődési el- és lemaradásokat, magatartási problémák kialakulását, lelki fejlődési problémákat és a mai társadalmunkban problémás függőségeket, egyéb deviáns viselkedésformákat.

Most egy olyan egyszerű, jól érthető videót hoztam ide a blogra, ami világosan megmutatja a legfőbb prevenciós utat; a minőségi emberi kapcsolatok hálóját. 
A függőségekről alkotott kép rendkívül árnyalt. A klasszikus kábítószereket ma már visszatapsolnák a szakemberek, hiszen azokkal már tudtunk kezdeni valamit az egyén szintjén. 
A dizájner drogoktól és a viselkedéses függőségektől viszont rettegünk. Ezek minden eddigi függőségnél problémásabbnak tűnnek, az arcunkba vágják, hogy szinte tehetetlenek vagyunk velük szemben...

Ez a videó nem találta fel a "spanyol viaszt", viszont kiválóan rávilágít arra, ami a ma közösségeinek, a ma emberének a legfőbb problémája: zsugorodó emberi kapcsolati háló, és egyre növekvő magányos élettér.

A recept: kapcsold a gyereket minél több, jól működő, jó értékeket valló, közös élményeket adó társasághoz, elsősorban a saját családjához!


Ha segítséget kérnél, keress az elérhetőségeimen! Katt ide!

2016. okt. 11.

Miért ciki a kamasznak a puszi?

"..., miért? Ciki?!"
"Ciki."
"Meg nem is ciki."

Szülői panaszok érkeznek sorra, a gyerek nem tűri, hogy nyilvános helyen megpuszilja az anyu vagy az apu, vagy éppen a nagyi, mert neki az ciki! 
"Hát eddig nem voltam ciki? Most, hirtelen?"

MOST bizony, a kamaszkor hajnalán és már nem is olyan hirtelen.
A szülői szeretetből kifelé kacsintgató kamaszodó gyermek számára a saját korosztálya és azok véleménye kerül a fontossági sorrend előkelő helyére. 
Majdnem mindent felülírva. 

Az addig működő bájos, kedves, megszokott, kialakított közös családi intim rutinok - ugye a pusziszkodás is ilyen - egyre kevésbé működnek. Mert már nagyfiú, nagylány...

Keresi a helyét a felnőtt és a gyermeki világ között. Olykor még a bújós kisfiú és kislány, bekéretőzik a szülői ágyba, csak egy kicsit, vagy hirtelen ölelgetésbe kezd a konyhában, vagy éppen "szómenése" kerekedik és csak csacsog és csacsog minden, a felnőtt fül számára olykor ijesztő és nehezen érthető mai dolgokról.
Máskor meg undok, kiállhatatlan, durva, indokolatlanul agresszív, negatív és kritikus és intrikus. Semmi sem jó neki. Ilyenkor közli, hogy minden csupa ciki, amit a szülő művel. Minden, de minden ciki és kész. Miért? Leginkább, mert "Csak!"...
És ez így van jól. 

Mit kell és lehet kezdeni ezzel az időszakkal?
Az okosok azt mondják, leginkább túl kell élni! Szülőként kitartani, amikor fogékony rá, beszélgetni vele az élet dolgairól.  Amikor a veszekedős időszak jön, kitartóan erősíteni, hogy csak az a kamasz mer beszólni a saját szülőjének, amelyik elég teherbírónak érzékeli a kapcsolatukat ahhoz, hogy tudja, ha sértő is, amit mond, a szülői szeretet attól még nem vész el, tehát ebben a szülő-gyerek kapcsolatban - megfelelő határokon belül - szabadon lehet próbálgatni az önállósodás és leválás csetléseit és botlásait.


 

2016. szept. 28.

Miért jó a pszichológus az iskolában?

Egyáltalán jó, hogy van pszichológus egy iskolában?
A magam részéről elkötelezett híve vagyok annak, hogy a gyerekek, fiatalok nyelvén értő, mentálhigiénés tudással erősen felvértezett pszichológus, vagy szociális munkás jelen legyen az iskolákban és segítse a nevelő-oktató munkát. - Persze ki-ki a saját szakmai kompetenciáinak megfelelően!


Ugye, ritkán beszélhetünk iskolapszichológusnál kifejezetten gyermek és ifjúsági pszichoterápiás rendelésről. Remélem, hogy ez így van, és minden kolléga az iskolában marad a tanácsadás, a csoportfoglalkozások és bizonyos esetben az ismeretterjesztő előadás módszerénél. Ami ennél messzebbre és mélyebbre mutató tevékenység, szakképzettséget és gyakorlatot igényel.

Az iskolában, éppen úgy, mint minden segítő viselkedésben alaptétel az, hogy ha segíteni nem tudunk, akkor legalább ne rontsunk az adott helyzeten, működjünk együtt és szükség szerint konzultáljunk társszakmákkal. 

...és persze a titoktartás. Furcsa kérdés. Hol egyértelmű, hol bonyolult formula, hiszen kényes kérdések merülhetnek fel egy tini vagy gyermek életében és nem mindig egyértelmű, hol van a határ, amikor már nem maradhatunk a titoktartás mögött, szülőt, iskolai vezetést, esetleg rendőrt, vagy mást kell bevonnunk.

Nézzünk néhány témát, hogy miben tud segíteni az iskolai pszichológus a tanulónak:
  • A tanulásban: tanulásmódszertan, felelési rutin, vizsgadrukk kezelése, figyelem fejlesztése, tehetséggondozás támogatása, stb.
  • A pályaválasztásban: motivációk feltárásában, képességek, készségek irányának felmérése, kompetencia-fejlesztés
  • A társas helyzetek alakításában: konfliktuskezelés, párkapcsolati kérdések, beilleszkedés segítése, családi problémák segítése, eredményes kommunikáció segítése
  • A személyiség fejlődésének támogatása olyan területeken, mint az önértékelés, önbecsülés, stressz- és konfliktuskezelés, önérvényesítés, problémamegoldás, stb.

Miben tud segíteni a pszichológus a pedagógusoknak:
  • Az iskolai élet során felmerülő bármely olyan kérdésben tudnak hatékonyan konzultálni, ahol a nevelő és oktató munka határterületére érünk és speciális ismeretre lehet szüksége az eredményes tanár-diák viszony, vagy éppen a tanuló előmenetelének segítése érdekében. 
  • Lehet, hogy az osztályközösség alakulásának kérdései, egy-egy tanuló sajátos igényei, átmeneti, vagy tartós problémái kerülnek a fókuszba, esetleg egy-egy ismeretterjesztő, közösen szervezett előadással meg lehet előzni későbbi problémákat. 
  • ...és nagyon jó eredmény érhető el a pszichológus és a pedagógus kollégák elkötelezett együttműködésével. Reménytelennek tűnő helyzetek fordíthatók vissza.

Miben tud segíteni a pszichológus a szülőknek?
  • Elsősorban a gyermek nevelése körüli kisebb-nagyobb bizonytalanságaikban, bármilyen témáról legyen is szó, hiszen ami a szülővel történik, az nagyban kihat az iskola tanulójára is. 
  • Fontos, hogy a szülő is igyekezzen nyitni, legyen bátor és kérdezzen, vegyen fel kapcsolatot a pszichológussal, ha szükségét látja. 
  
A legtöbbet a gyermekért tenni tudó team az iskolában olyan, mint egy stabil, kényelmes négylábú fotel; a szülő, a pedagógus, a pszichológus és az iskola elkötelezett vezetése együttesen tartják a fotel rámáját, amibe a tanuló, mint egy kellemes kuckóba, biztonságosan bevackolhatja magát és ebben a biztonságban növekedhet. 

Ugye, milyen jó lenne, ha ez az idilli kép mindenütt megvalósulna?






2016. aug. 31.

Boldog iskolakezdést a kis elsősöknek!

Reggel érkezett a megtisztelő megkeresés a helyi TV-től, hogy mondjak már pár jó szót az iskolába induló leendő első osztályos gyermekek szüleinek arról, hogyan segítsék a gördülékeny sulikezdést.

Néhány instant tanács:

A sulikezdés egyike az igazi nagy átmeneteknek, és mint ilyen, egész életen át meghatározó viszonyulást alakít a tanuláshoz, iskolához, és minden sulihoz, teljesítményhez kötött élményhez. Kiemelten fontos, ezért vegyük komolyan.
A gyermek, ha már beírattuk a suliba, minden bizonnyal hivatalosan is "iskolaérett". Vágyakozik az új élmények iránt, az ovi már kevés, unja, kéri, hogy írni, olvasni, számolni tanítsa a szülő, vagy nagy tesó otthon, el is les néhány fogást, vagy egy nyár alatt megtanul olvasni.
A csini új tanszerek, szép, új ceruzák színeikkel, illatukkal, az első iskolatáska közös kiválasztása, a tolltartó, stb. mind-mind segítik a ráhangolódást.
Ügyes szülők már figyelnek a reggeli ébredés időzítésére is. Fontos, hogy megszokja a gyermek is és a család többi tagja is, hogy suliidőben kicsit máshogy alakul a reggel, mint a hétvégeken és szünidőben.
Az iskolás nagy tesó rutinja sokat tud segíteni a beilleszkedésen.
A szülő persze örömteli aggodalommal figyeli a sulikezdő gyermekét, egy kis elérzékenyülésnek mindenképpen helye van, hiszen a szülő számára is elérkezett egy következő mérföldkő, ami nem csak az idő múlására figyelmeztet, de arra is, hogy a gyermek szükségletei megváltoztak, a szülőnek ehhez kell alkalmazkodni.
Érdemes az iskolához kapcsolódó jó élményeket, pozitív nagy tesói és szülői tapasztalatokat hangsúlyozni. (Ugye ez nem a "Bezzeg Pistike!" - formában hangzik el...)
Ha kicsit tart a sulikezdéstől a gyermekünk, még kicsit bújós, sírós az első napokban, nézzük el ezt neki, a váltás nehéz és hozhat egy kis megtorpanást.
Segíthetjük a gyermekünket azzal, hogy felnőttként saját iskolakezdési tapasztalatainkat megosztjuk, pl. jó kis személyes esti mese válhat anyu vagy apu saját iskolakezdési sztorijából. Nagyon fogja szeretni a gyerek, ha a nehézséget és boldog megoldást szőjük bele.
Ugye azt szeretnénk, ha gyermekünk iskolás évei nem szenvedéssel teli kellemetlen kötelességteljesítéssel telnének! Ezért inkább emeljük ki a napi jó élményeket, dicsérjük, támogassuk a pozitív iskolával kapcsolatos megnyilvánulásokat.
A "Na mi volt a suliban?" kérdés általában a "Semmi." választ eredményezi. Helyette érdemes arra rákérdezni, hogy pl. hogy tetszett ez, vagy az? Mit csináltatok ezen, vagy azon az órán? Kivel töltötte a szüneteket? Mi tetszett, mi nem volt jó, hogy főznek a suliban, stb. A kicsik még örömmel csacsognak, aztán a furmányos kérdezési technika egyre fontosabbá válik, ahogy a kamaszkor felüti a fejét.
Kedves Szülő! 
Fontos tudnod, hogy a tanítónéni, tanítóbácsi a szövetségesed abban, hogy a gyermeked mind jobban érezze magát az iskolában. Ehhez az kell, hogy a gyermekkel sokat beszélgess, figyelj arra, hogy érzi magát, ha néha elkeseredne egy-egy helyzet miatt, akkor azonnal egyeztess a tanítónénivel és keressétek a közös megoldást, hogy milyen módon lehet átsegíteni a gyermeket a problémás helyzeten.
Kedves Pedagógus!
Teljesítményorientált világban élünk, mindenkin nagy a nyomás, eredményeket kell felmutatni. Tartós eredményeket. Ehhez jó érzelmi légkör, teherbíró diák-tanár-szülő kapcsolat kell. Ez bizony a Te felelősséged, Neked van eszköztárad és "varázshatalmad" ezt kialakítani.  A kicsiknél mindennél fontosabb, hogy játsszunk! Játszva tanuljunk! Varázsos élmények legyenek, melyekről a kis tanuló örömmel csicsereg otthon. A játékon, helyzetteremtési gyakorlatokon keresztül felélesztett érdeklődés és fenntartott figyelem, a játék élményének öröme közben megszerzett ismeret bevésődik, hosszan elkíséri a gyermeket. Felnőttként nem az 'O' betű kerekítési stratégiáira fog emlékezni, hanem arra a sok-sok nevetésre, játékra, ami a betűtanulás során élményként elraktározódott. ...és a nagyszerű tanítónénire, tanítóbácsira.

Sikeres sulikezdést kívánok! 




 

2016. aug. 29.

Suliváltás para; a szorongó háromszög: gyerek - tanár - szülő

Kicsit zavarban vagyok az 'iskolakezdés' szóval a bejegyzés címében, olyan sokféle iskolatípus és oktatási forma elérhető ma, hogy inkább az iskolát kezdő korából indulok ki, a kiskamaszok iskolaváltásáról lesz szó.

Már a felvételi sem volt egyszerű..., sikerült és most kezdődik valami új, valami más, valami ismeretlen. A főszerepben a szorongó háromszög: gyerek - tanár - szülő. 

A legtöbb gyermek élete első nagyobb megmérettetésén van túl. Kisebb-nagyobb sikerrel, de vette az akadályt, középiskolába lép. A kamaszkor kellős közepén nagy feladattal kell szembenéznie. Nem elég, hogy éledező hormon-háztartásának köszönhetően teljes testében és lelkében változások sora indult meg, de az addig megszokott iskolatársi csapat és tanári gárda sem a régi és az új iskola új követelményeket,  támaszt. Ez az egész helyzet pedig szükségszerűen hozza magával kezdeti - hol bénító, hol éppen inspiráló - szorongást.

Az iskolában ott a - régi, vagy éppen új munkatársként érkező - pedagógus. Bizakodjunk abban, hogy a nyár igazi pihenést hozott számára, feltöltődve, jó kedvvel és lendülettel érkezik az iskolába, szembesül mindazzal a változással, amit a múlt tanév végén már sejtett, de még nem tudott. Korábbi tanári szerepébe igyekszik belehelyezkedni, hiszen ugyanazt tanítja, ám lehetséges, hogy vagy háromféle tanterv szerint. Persze a pedagógusnak ott van néhány augusztusi hét, hogy felvegye az új tanév fonalát, de mindannyian tudjuk, majd szeptember végére körvonalazódik, hogy melyik osztálynak, mikor és melyik tanteremben, milyen tanmenet szerint és főleg, hogy mit tanít. Ha osztályfőnökké válik és új osztályt kap? Újabb izgalmak jönnek; a tanulók. A helyzet szülte feszültség már a tanév elején megterhelheti a tanerőt.

Anya és apa boldog, hogy a gyermek így, vagy úgy, de bent van a suliban. Már csak tanulni kéne, ugye?! Megállni a helyét tisztességgel. Ezer kérdés merül fel: Milyenek lesznek a tanárok? Lesznek új barátok, akikkel majd lóghat a fiatal? ...és jó lesz az, ha velük lóg? Mennyibe kerülnek majd a nyelvkönyvek, a spéci felszerelések a különórákra? Vajon sznob csapatba került a gyerek és rendre mélyre kell nyúlni a pénztárcába? Mi lesz suli után? Különóra, edzések, szakkörök, logisztika, lógás? Jönnek a kisebb-nagyobb bulizások. Valahogy túl kellene élni ezt az időszakot, miközben a gyerekből mindent úgy kell harapófogóval kihúzni, és az osztálytárs anyukák sem ismerősek még. Csak a probléma...

Az új helyzetben minden szereplő méregeti a többieket, ebből könnyen kerekedik konfliktus.

Ami javasolható:
Legyünk kicsit elnézőek egymással - mindenkinek változás van az életében, mindenkinek új szabályokhoz kell alkalmazkodnia.
Mielőtt azonnal elmondanánk a véleményünket, azonnal reagálnánk, talán hasznosabb, ha egy kicsit figyelünk és kérdezünk a másiktól, hogy pontosan megértsük a helyzetet és ne reagáljuk túl.
Érdemes feltenni magunknak a kérdést: Tényleg akkora a probléma? Valóban olyan fontos?
Ezekre a helyzetekre nem érvényes, hogy hallgatni arany, itt kérdezni kell előbb magunktól és a másiktól is.
Ne feledjük, a felnőttek tudják a legjobban segíteni az új élethelyzetbe kerülő fiatalokat, hiszen a felnőttek "láttak már olyat", ők maguk is kerültek középiskolába, több tapasztalattal, több tudással rendelkeznek magáról az élethelyzetről, mint a gyerekek. Tilos hát elfelejteni, hogy mi is voltunk valaha ebben a helyzetben, mi is átéltünk hol kellemes, hol kellemetlen pillanatokat. Még akkor is igaz ez, ha úgy érezzük, a"mi időnkben más volt" és az már rég volt. Ha a praktikus tanácsra és nosztalgikus visszaemlékezésre nem is feltétlenül fogékony a gyerek, az empátia mindenképpen segít.

A kezdeti egymásra figyelés megalapozza az elkövetkező évek - lehetőség szerint - szorongásmentes közös munkáját.

Sikeres tanévkezdést  kívánok!