Új apuka vagy új partika? - szex-félreértés tinikorban

Vajon mit kell, egyáltalán kell-e tennünk valamit akkor, ha új párt szeretnénk, de kamasz lányunk van és magunkkal visszük az új kapcsolatunkba?

A sztori:
Az édesanya lassan három éve él tizennégy éves lányával egyedül. Lassan harmincas évei végénél tart, érzi, már nincs sok vissza a szépségből, a ránctalan, ősz hajszálaktól mentes életből. Még - mondják - elég formás. Bárkivel összejöhetne, de kivel?!
Jönnek és mennek a munkahelyek, egy-két munkahelyi kapcsolat, egyre rosszabb ez az egész... Betegség, anyagi nehézségek, elszaladt közüzemi tartozások, gond, gond, gond.
Pszichiátriai klinika. Néhány hét. Anya jó kezekben, anya pihen kicsit, gyerek a nagymamánál, de nem szereti.
Végre egy férfi! Már lassan három hete ismerik egymást. Van egy saját lakása. Üres, oda lehet költözni, akkor nem kell viselni a szégyent, hogy szegények, hogy most nagy a szükség, hogy egyedül van. Talán most eljött a valódi TÁRS.
Újabb két hét telt el.
Az anya nyakán óriási véraláfutás foltok, a lány nyakán szintén - bár kisebbek.
Az új partner kicsit heves. Már szólt neki többször, de hát ilyen a szerelem, hiába. A lányával hol jól vannak, hol kevésbé. Az új partnerrel néha "bohóckodnak", ilyenkor eshetett, hogy kiszívta a nyakát. A "gyerek" is megpróbálta ugyanezt. Ez csak játék! Nincs benne semmi különleges.

Nincs benne semmi különleges?!

Ennek az "ártatlan" játéknak különös szexuális felhangja vagyon. Persze, lehet játszani, próbálkozni, ismerkedni a testünkkel, a másik testével.

Tizennégy évesen talán inkább a kortársak felé fordulva.

Itt senki sem ismeri (fel) a lélektani határokat.

Az édesanya igazolva önmagát, talán sejtve, hogy veszélyes játék ez, kényes lehet, de ugye, hálásnak kell lenni, hiszen a férfi ebben a nehéz időben befogadta őt és a gyereket - kicsinyítve a helyzet súlyosságát, egyszerűen "bohóckodásnak" nevezi mindazt, ami a szeme előtt zajlik. Ő jó anya! Jó anyja a lányának, akire vigyázni akar, akit okítani szeretne, nevelni, terelgetni, hogy majd jobb élete legyen, mint egykor neki volt. - Szereti.

Közben igazolni szeretné magát a "bohóckodással", hiszen a "rossz anyának" lenni elviselhetetlensége helyett egyszerűbb a kényes helyzetet bagatellizálni, jelentőségét lekicsinyelni. Így "jó anya" bír maradni, olyan, aki reggelente tükörbe tud nézni.

A leendő nevelőapa örömmel veszi birtokba anyát és lányát egyaránt. A szexualitásban tanúsított hevesség közel áll ahhoz, amit sokan már az agresszió kategóriájába sorolnának.

 "Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek."

(Ady Endre: Héjanász az avaron)

Felnőtt és felnőtt között - legyünk őszinték, 18+ korosztály esetében - legálisan űzhető minden, ami a másiknak még "belefér".

Mi van akkor, amikor a leendő partner potenciális szexuális partnernek tekinti, akár akként használja is a tizenéves lánykát!? Alkalmasint bizony baj, ha maga sem tud legbelső késztetéseiről, közeledéséről, belső hajtóerejének céltévesztett voltáról. Persze, vér szerinti rokonság nincs. A lányka meglehet, idősebbnek tűnik, csinos, kacér, kihívó és olyan gyermekien naiv... Nagy kísértés.

A határokat azonban a felnőttnek kell tartani. A felnőttnek kell kontrollálnia önmagát és a helyzetet. Mégis csak "képzettebb" ezen a téren! Talán érettebb is.

Esetünkben a "bohóckodás", ami a végén a tizenéves lány nyakbőrén keletkezett színváltó foltokhoz vezetett, komoly határátlépés. Már rég nem ártatlan játékról, sokkal inkább egy kényes területet érintő szexuális felhangú játékról van szó. Kockáztassuk meg: némi agresszív felhanggal, valamiféle hatalom megnyilvánulásával és egyben egy jellel, jelöléssel, amit a másik ottléte nélkül is cipel magán, mint tinó a billogot. Tulajdon?!

Itt érkezünk el a tizenéves kamasz "felelősségéhez".

Ugye, a gyakori álláspont, az áldozat maga hívja a támadó agresszióját jellegzetes magatartásával. Biztosan provokálta, helyzetet teremtett...

Kérdésem: Egy tizenéves, mondjuk úgy 14 év körüli kamaszlánynak tényleg ismernie kell a szexuális játszmák furmányosságait? Vajon egy félig idegen férfival, aki anya új élettársa, meddig lehet elmenni? Hol van az a határ, amikor már egyértelmű, hogy a szexuális vágyak irányítják a játékot, a "bohóckodást"?

Mit lehet megengedni?

Mit lehet és kell elviselni a másiktól?

Hol kezdődik a megalázás, a helyzet adta lehetőségekkel való visszaélés?

Hol van a határ?

Ez a szexuális felvilágosítás körébe tartozik?

Ami biztos:

Újonnan alakuló párkapcsolat esetén fontos, hogy a partnert ismerjük meg minél jobban, lássuk minél több élethelyzetben, ismerjük meg minél jobban a szokásait, környezetét.

A tizenéves lányt nevelő anyukáknak nyíltan kellene beszélniük a szexualitásról, a női testről, annak változásairól, éréséről.

Fontos lenne, hogy az anyukák maguk is tudjanak bánni a testükkel, tudják azonosítani, ami már szexuálisan is kellemetlen, merjenek nem-et mondani erre, és tanítsák meg a lányaikat is nem-et mondani.

Merjék észrevenni az új kapcsolat hajnalán is az oda nem illő dolgokat! pl. Nem illik játék képében a kamaszlányom nyakát kiszívni!

Milyen jó volna, ha a kamaszlányokkal történtek, az anyuval megoszthatók lennének! Milyen jó és értékes beszélgetések sülhetnének ki egy-egy problémás helyzet apropóján, ha az anyák mernének figyelni a lányaikra, ha mernének - kissé feladva anyai tekintély-pozíciójukat - őszintén kérdezni, hallgatni és persze figyelmesen reagálni, ahol kell korrigálni.

A legnagyobb felelősség és nehézség persze, hogy tudják elengedni azt a kapcsolatot, amelyik méltatlanná vált, még akkor is, amikor epekedve vágynak ők maguk is egy férfi adta biztonságra, szeretetre, nyugalomra, megértésre, elfogadásra.

...és a végére még egy fontos dolog:

Meg kell tanulni, hogy a szexuális aktus és a szeretet önmagában nem egy és ugyanaz!

Nem szabad összekeverni!

Képekért köszönet: Photopin!